~2. fejezet

"Ha két embernek együtt kell lennie, végül úgyis egymásra találnak." ~Gossip Girl c. film

".... -Meglepetés !!! - kiáltja vagy 40 ember abban a pillanatban, h a villany feloltódik. 

A meglepődöttségtől mozdulni sem tudok. A barátaim és a családom egy igazi, filmbe illő meglepetésbulit szerveztek nekem. 

-Boldog Születésnapot Jenny - karolja át vki hátulról a derekamat. 

-Köszönöm. - fordulok meg mosolyogva és karolom át a nyakát. 

-Hét! Elengedni a szülinapost! Egész nap a tiéd volt! Had legyen egy kicsit a miénk is! - hallom meg az ismerős hangot a hátam mögül.

-Quentin! - fordulok meg, és ugrok a nyakába, hisz legalább 1 hónapja nem láttam. 

-Hát nekünk már nem is örülsz? - kérdezi tettetett szomorúsággal Scott és Lee. 

-Dehogy nem - engedem el a srácot, majd megölelem őket is, majd mindenki mást is aki itt van.

-Hol van apa? - fordulok anyám felé, miután mindenkit végig ölelgek, és meghallgatom a "Boldog Szülinapot!" mondataikat, ugyanis ő az egyetlen személy, akit nem látok itt, a Magyaro.-on élő nagyszüleimet leszámítva.

-Sajnálom kicsim, de nem tudott el szabadulni a munkából. - mondja sajnálkozva.

-Semmi baj. - mondom erőltetett mosollyal az arcomon, majd a szememmel keresni kezdem azt a négyes társaságot, ahol a bátyámat, a barátomat, Quentint, Scott-ot és Leet sejtem, de nem járok sok sikerrel. Újra körbefordulok a termen, és meglátom, h a nappali hátuljában színpadnak titulált hangszórókkal és erősítőkkel  körülvett részen vadul integetnek nekem, h menjek oda. 

Odasétálok melléjük, és észreveszem, h Victoria és Matt is ott állnak mellettük, és mosolyognak. 

-Hát ti? - kérdezem meglepetten

-Hát mi. A hátsóajtón jöttünk be, és am is haza kellett mennünk az ajándékodért, és nem kellet volna le buktatni a bulit azzal, h idejövünk, és véletlenül mi oltjuk fel előbb a villanyt. - magyaráz barátnőm, majd a kezembe nyom egy zacskót, és a fiúkkal együtt kezdi el énekelni a mikrofonba a "Boldog Szülinapot!" ímű dalocskát, extra hamisan, amitől nekem csak levakarhatatlan mosoly ül ki az arcomra.

-Boldog szülinapot!

-Boldog szülinapot! - kapcsolódik be a tömeg is - Boldog szülinapot Jenny! Boldog szülinapot!...."

-Mit értett az alatt, h 'Felejtsd el, h velük fogok énekelni' ? - kérdezi Liam. 

-Hát ugye a szombati showra mindenki vendégénekessel fog énekelni, és Elena rátok gondolt. - magyarázza Blair, miközben óvatosan elengedi az említett személy, aki már teljesen megnyugodott barátnője ölelésétől, és  valószínűleg kedvenc bandája jelenlététől. 

-Te meg Jessie J-t -szól közbe.

-Jenny meg Cher Lloydot, v Ed Sherant.

-És nem tudnak dönteni - zárja rövidre Thulisa - Niall minden rendben?  - teszi a fiú vállára a kezét, aki csak üveges, könnybe lábadt szemekkel bámul mereven az ajtóra.

-Persze - válaszolja suttogva - Mondjátok meg neki, h visszajöhet, elmentem. Sziasztok. - mondja alig hallhatóan majd kimegy az ajtón. 

Gondolatai a lány körül forogtak. Nem sokat változott, de a fiú szemében a 3 év alatt csak még szebb lett.

-Niall! Hé, Niall állj már meg! Mi a baj? - fut utána kreolbőrű barátja. 

Megállt, megfordult és barátja nyakába borult. Elsírta magát. Jelen pillanatban arra vágyott, h egyedül lehessen a szobájában, és a magány és a bűntudat, amiatt amit ezzel a lánnyal tett, belülről mardossa. Azt kívánta, bárcsak tudná, h mit érezhetett akkor az a lány, amikor képes volt azt megtenni csak azért, h könnyebb legyen a búcsú. Vajon a lány megértené, ha elmondaná neki, h csak is miatta tette? Vajon visszafogadná őt? Vajon a lány tudja, h Ő mit érzett akkor amikor megtudta azt a borzalmas hírt? Vajon tudta, h egy világ omlott ott, akkor össze benne? 

-Hogy mondtam reggel, h  nem kéne ide jönnöm igaz? 

-Nyugodj meg Niall. Mi a baj? Nagyon furcsa vagy.  

-Ígérem, h elfogom mondani, csak nem itt. Nem most. - mondta kicsi megnyugodva. Muszáj volt megnyugodnia. Nem mehet ki kisírt szemekkel  az utcára, a fotósok és rajongók kereszttüzébe, h majd meginduljanak a találgatások, h vajon tényleg igazak-e a hírek, h kiakarják rakni a bandából, és h most tényleg kirakták-e. Mert az nem lenne jó senkinek. Hiába igaz, h a menedzsment nem akarja, h ő is énekeljen, csak gitározzon barátai mellett. -Muszáj egyedül lennem kicsit. Kérlek - néz fel barátjára könyörgően.

-Rendben. Akkor otthon találkozunk. De kérlek, h ne csinálj semmi hülyeséget. Oké?

-Oké. - ígéri meg ezt is, majd elindul a lépcső felé, ami az utat is jelenti hazafelé, de most nem az 1D-házba, hanem a saját, londoni lakására.

-Könyörgöm, h tényleg ne csinálj semmi hülyeséget - morogja az orra alatt Zayn, miközben elindul eredeti céljára, amiért kijött az ajtón: megkeresni a lányt. A lányt, akiről csak annyit tudott, h Jenny-nek hívják, és azt is csak onnan, h Niall mondta még odabent, a teremben.

~

Kimegyek -megyek? rohanok- a folyosó végén lévő erkélyre, és leülök az egyik székre. 

Mégis mit keres itt? Mit képzel, h 3 év, és azok után, amit vele tett, csak úgy megjelenik? Olyan jó volt nélküle. 

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak a fejemben, amikor hallom, h nyílik az ajtó.Odakapom a fejem.

-Minden rendben? - ül le mellém Zayn. És igen, tudom, h h híják, mert az elmúlt 2 évben, azóta, h megláttam Niallt az X-Fackorban, azóta figyelem őt/őket.

-Igazat vagy hazudjak?

-Szerinted?

-Nem. Semmi nincs rendben.

-Elmondod?

-Nem is ismerlek - nézek rá hitetlenkedve

-Zayn Malik vagyok - nyújt kezet

-Jó, oké.. vettem -nevetek - Jenny Walker

-Látod? Máris egy kicsit jobban ismersz.

-Biztos, h végig akarod hallgatni? - nézek rá kérdő tekintettel

-Ha nem akarnám, most nem lennék itt. - mosolyog rám biztatóan.

-Oké. Kb. 2 hete összevesztem a vőlegényemmel, azóta hozzám se szól. Anyámat nem tudom utolérni, a bátyám szerint csak sokat dolgozik, és a szabadidejében pihen. És most itt van még Niall is, és nem tudom 

-Mit?

-Semmit - válaszolom, ő pedig "most-mi-van-ezt-nem-értem" fejjel néz rám - Azt sem, h miért vesztünk, össze, vagy h egyáltalán miért mondtam neki  igen, amikor megkérte a kezem. Meg azt se, h Niall mit keres itt.

-Louis nem mondta?

-Mit?

-Ha ezt elmondom, akkor kicsavarja a fejem, de nem érdekel. Viszont nem mondhatod el senkinek. Tényleg nem tudhatja senki, h tudod. Oké? 

-Oké.

-Louis szerint jó ötlet lenne egy duett, és arra gondolt, h ha vége van az X-Factornak, el kezdhetnénk, majd az ünnepek és az X-Factor turné alatt szüneteltetnénk, és amikor vége a turnénak, folytatnánk. 

-Ezt nem mondhatod komolyan. - nézek rá kétségbe esetten. 

-Figyelj, lehet, h nem rám tartozik, de mi a bajod Niallel? - teszi fel a kérdést, én pedig már vártam erre, ugyanis az egyik legjobb barátjáról van szó. Elmondok neki Ádámtól és Évától kezdve, mindent, ami történt, és nyomja a szívemet.

-Hát.... öhm..... hú..... mos igazából nem fogalmam sincs, h mit is kéne mondanom. 

-Ugye? Az életem olyan, mint azok az elcsépelt dél-amerikai szappanoperák. 

-Azért annyira nem gáz - teszi megnyugtatásul hátamra a kezét. - Bár soha nem gondoltam volna, h Niall képes ilyesmire. Mármint mindig azt mondta, h tiszta szívéből utálja azokat, akik ilyet tesznek a barátnőjükkel.

-Hát, úgy látszik, mindenki tud csalódást okozni. Köszönöm, h meghallgattál. - nézek bele mogyoróbarna szemeibe. 

-Igazán nincs mit. - mosolyog rám, én pedig megölelem

-Hát itt vagytok? - lép ki az ajtón Harry 

-Amint látod. 

-És mit csináltál idekint a szép lánnyal kettesben? - húzogatja a szemöldökét perverz módon Zaynre nézve.

-Csak ... szerinted elmondja neki? - súgom mondatom második felét a mellettem ülő srác fülébe, és remélem, h megérti, h mire gondolok

-Inkább húzd még egy kicsit az agyát  - súgja vissza és pimaszul mosolyog, miközben látom rajta, h zavarban van, csak azt nem tudom, h mitől.

-Hééé ! Társaságban nem illik sugdolózni! - tettet felháborodást Harry, én pedig elhajolok Zayntől.

-Ja, h te már egy személyben tárasaságnak számítasz. Nem tudtam, ne haragudj. 

-Talán nem haragszom, de elkezdtél egy mondatot.

-Ja, igen. Csak két dolog. 1, a szép lánynak van neve is. 2, ez egy erkély, és itt - mutatok az utcára, és a többi ház erkélyére - van egy csomó ember.

-Óh, az nem érdekes - legyint, Zayn pedig a tarkóját kezdi vakargatni, és mintha még jobban zavarban lenne.

-Esküszöm, te nem vagy normális. Komolyan képes lennél szexelni egy csomó ember előtt az utcán? - kérdem hitetlenkedve

-Attól függ, h kivel. - néz mélyen a szemembe zöld szemeivel.

-Bocsi, de ha ez egy bók akart lenni, akkor nem jött be - állom pillantását.

-Ó, van ám más is a tarsolyomban - mondja vigyorogva, és kezet nyújt - Harry Styels.

-Kihívás elfogadva - fogadom el a felém nyújtott jobb-ot - Jenny Walker - mondom, miközben óvatosan szájához emeli kézfejem, és lágy csókot nyom rá.

-Am csak azért jöttem,, h megmondjam, mi megyünk, és Thulisa azt üzeni, h menj vissza próbálni. - engedi el kezemet.

-Rendben. Örülök, h megismerhetlek titeket. - nézek felváltva a két fiúra, majd bemegyek az ajtón, és a próbaterem felé veszem az irányt. 

~1. fejezet Felejtsd el....!

Na halihóóó! Visszajöttem a táborból, és a kezem is meg gyógyult, úgyh itt is a rész :]]

“A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.” ~Amby Burfoot



"... -Hülyének néznek titeket az emberek - nevetek Victoriaval a két jómadáron. 
-Nem tévednek nagyot - vágja rá barátom, és visszatér előző tevékenységéhez, h a nemlétező pisztolyukkal  lőjenek egymásra Matt-el.
Amint kiérünk a mozi épületéből, megcsap a hűvös ősz esti szél és kiráz a hideg.
-Tessék - teríti rám pulóverét barátom, és egy puszit nyom az arcomra.
-Köszönöm - fordulok felé és adok egy puszit a szájára - de te így nem fogsz fázni?
-Nem - mosolyog rám, és megcsókol
-Turbékoló galambocskáim! Haza kéne menni - rontja el a pillanatot Vic
-Örülnél, h Matt legalább egy kicsit is romantikusabb lenne.
-Kikérem magamnak, igenis romantikus vagyok - karolja át barátnője vállát az említette fiú
-Egy párhuzamos univerzumban talán - folyik bele a beszélgetésbe barátom is
-Naaaa. Le lehet rólam szállni
-Senki sincs rajtad - válaszoljuk egyszerre, majd kézen fogva indulunk haza.
Az ajtóban már ketten állunk - Vic és Matt még az előző utcánál leszakadtak, h a fiú haza kísérje barátnőjét - , amíg az ajtót próbálom kinyitni, ami valljuk be, sötétben nem olyan egyszerű.
Aztán, mikor végre sikerül, megkönnyebbülve dobom le magamról a táskámat és a cipőmet.
-Nem jössz? - kérdezem kíváncsian a még mindig az ajtóban szobrozó fiút.
-De, csak... mindegy. Menjünk - lép be a lakásba, és leveszi a cipőjét. Megfogja a kezem, majd a nappali ajtajában  megáll és felém fordul. Kíváncsian emelem rá a tekintetem.
-Éhes vagyok - néz rám nagy szemekkel, én pedig csak megmosolygom kijelentését, hiszen a mozi előtt vacsoráztunk, a film alatt pedig megevett egy nagy adag popkornt.
-Tudod, h hol a konyha, érezd otthon magad - mondom fej rázva, majd a nappaliba tapogatózva felkapcsolom a lámpát.
-Meglepetés !!! - kiáltja vagy 40 ember abban a pillanatban, h a villany feloltódik...."




-Jenny! - ront be a szobámba Bí, mint egy őrült - Kelj fel! Thulisa le fogja tépni  a fejünket, mert kb. 5 perce a próbateremben kéne lennünk, te meg még mindig itt fekszel!
-Hagyjál - fordulok a másik oldalamra, és húzom a fejemre a takaróm - Olyan szépet álmodtam.
-Leszarom! - mondja, majd egy adag hideg víz landol a nyakamban
-Bazdmeg! - ugrok fel abban a pillanatban
-Na látod, megy ez. Puszi - és már csak hűlt helyét látom.

Gyorsan felöltözöm,  megszárítom a hajam, fogat mostok, és már indulok is le a konyhába Marta-hoz abban a reményben, h csinál nekem szendvicset.
-Jó reggelt Marta - vetem át egyik kezem a vállán
-Neked is Jenny. Na mi van?  Semmi nyafi, h korán van, fáradt vagy, és a többi?
-Ma max azért nyafogok, h nem lett meg a szép vége az álmomnak. De am jó napom van, ugyanis rá fogom venni, a lányokat, h v Ed Sheeranel, vagy Cher-el énekeljünk. O-o. Elfelejtettem tegnap este felhívni Chert. Imádkozz az életemért.
-Meglesz. És tessék, a reggelid. - ad a kezembe egy zacskót, amiben ha jól látom, 4 db szendvics van.
-Köszönöm, de, hogy fogom én kibírni ezzel ebédig? - kérdezem - Még csak 7 óra.
-Jajj istenkém menj már, mert a lányok már a kocsiban vannak. Jut eszembe, mikorra is kell odaérnetek?
-Öhmm - nézek a nemlétező karórámra - Kb. 15 perc-el ez elöttre, úgyh rohanok. Szia Marta, köszi a szendvicseket- köszönök el sietősen, magamra kapom a kabátomat, majd kirohanok a házból, és bevágódok a kocsiba.
-Éééés Jenny megjött. És ha jól látom, akkor diétára fogták, ugyanis ma csak 4 szendviccsel kezdi a napot. - magyaráz Bí a telefonjának
-Hagyjál már - mondom, már teli szájjal, mert közben neki keztem a reggelimnek.
-Na igen. Nem túl sok illem szorult abba a cuki kis fejecskéjébe - simogatja meg a fejem Elena és az egyik szendvicsért nyúl, de én rá csapok a kezére.
-Meg ne próbáld - mondom miután lenyeltem a falatot, és gyilkos pillantással jutalmazom.
-Össze ne vesszetek egy szendvicsen
-Nem fogunk főnök - szalutálunk mosolyogva, mikor megcsörren a telefonom.
-És most elköszönök, ugyanis telefonon keresztül fogják leszedni a fejem. - mondom a kamerába, amikor meglátom, h ki is a hívom. - Szia Cher - köszönök bele a készülékbe.
-Istenem, csak annyit kértem, h csörgess meg, ha haza értél.
-Bocsi, csak tök fárad voltam, és még Elena is leszívta az agyam, h kb. 30.000jére mondta el, h milyen viccesek az 1D-s videónaplók, és hogy menyire szereti őket  - mondom szem forgatva a mondat második felét.
-Hé! - vág hasba az említett lány, mire fájdalmasan felnyögtem.
-Hallom van társaságod. Nem is zavarlak tovább. Szia Jen - köszön el a vonal másik végén Cher
-Szia Cher - köszönök el én is, majd letesszük a telefont, én meg neki kezdek a következő szendvicsemnek is.
-Jennyfer Walker Hölgyeim és Uraim, Jennyfer Walker! A mi kedvenc énekes/rapper bandatagunk, aki az evésen, alváson és a saját magát tükörben bámuláson kívül, szinte semmit sem csinál.
-Ez nem igaz - nyelem le az utolsó falatot is.
-Igen tudjuk.De úgy látom, h megérkeztünk, úgyh mi most el is köszönünk, és ne feledjétek a kérdéseket, a ma esti videónaplóhoz. Sziasztok! - integetünk Bí szövege végén, majd kinyomja a kamerát, és a videót felrakja a netre.
Gyorsan kiszálltunk, be sprinteltünk az épületbe, fel a másodikra, majd be a próba terembe, ahol Thulisa szúrós pillantásokat vetett ránk
-Meg sem lepődöm, h elkéstetek.
-Hát igen, hozzá kell szokni. Louisnak is eltartott egy ideig, amig megtanulta, h a megbeszélt időpont után legalább negyed órával érjen ide. - válaszoljuk, miközben lepakoljuk a cuccainkat.
-Jenny. Már megint miért nincs rajtad az a szerencsétlen szemüveg? - néz rám könyörgő(?) arcal Thulisa.
-De ha egyszer látok, anélkül is
-Khm. - kezd el krákogni Elena, mire kérdőn nézünk rá -Este is olyan jól láttál, h neki mentél az ajtónak.
-Tényleg? - néz rám Thulsa.
-Ugorjunk egy sort. - mondom zavartam.
-Most az egyszer megúsztad. Eldöntöttétek, h ki legyen a vendég énekes, akivel énekelni szeretnétek?
-Nem igazán sikerült még dűlőre jutnunk.
-Ki kire gondolt?
Elmondjuk az ötleteinket, majd úgy fél óra veszekedés után, Thulisa megelégeli.
-Nekem 5 percen belül, dolgom van. Max 10 perc. Ha addig nem döntitek el, én fogok választani, de nem biztos, h a ti ötleteitek közül.
-Oké.
-Éhes vagyok. - mondom
-Édes istenem fél órája burkoltál be 4 szendvicset. - mondja hitetlenkedve Elena
-Mikor nem vagy éhes? - teszi fel a költi kérdést Bí
-Most  vérig sértettél.- teszem drámaian a szívemre a kezem - Lementem a büfébe, hátha Melody, van ott és nem az a banya.
-Mert?
-Ha a banya van, ő nem a nekem kaját, és éhen maradok.
-Komolyan, h fér beléd ennyi kaja. Tök pici vagy, és annyit eszel, mint egy 100 kilós díjbirkózó férfi. - mondja Elena nagy szemekkel.
-Egyáltalán nem vagyok pici. 164 centi vagyok, és az tök átlagos.
-Az átlagos alja, és különben is te vagy a legkisebb a bandában. - teszi hozzá Bí.
-Na jó, lányok. Te menj le a büfébe, ti meg hajátok békén - mutogat Thulisa. Szegény nő. Tök jó fej, de mi már az első élő show előtt kihúztuk nála a gyufát. Azóta kicsit szigorúbb velünk. Főleg most, h Louisnak el kellett utaznia, és ő lett ideiglenesen a mentorunk.
-Oké - válaszoljuk kórusban, én pedig kilépek az ajtón, és elindulok a büfébe.

~

-Milyen dolgod lesz? Már ha szabad megkérdezni. - kérdezi a Pretty Liar's egyik énekesnője pót-mentoruktól, amikor barátnője után becsukódik az ajtó. 

-Megbeszélés -vigyorog.
-Kivel:
-Majd meglátjátok. - kacsintott a banda 2/3 -ára, majd nyílik az ajtó.
-Komolyan az 1D-vel lesz megbeszélésed? - kérdezi Elena meglepően nyugodtan, de hitetlenkedve.
-Nyugi Elena, ne kezdj el sikítani - kezdi el csitítani barátnőjét Blair, mire a 4 fiú, aki már benn van a szobában, csak mosolyog
-Nem állt szándékomban, de oké - néz a lányra Elena.
-Éhes vagyok. - lép be a szobába kicsit megkésve a fiúbanda 5. tagja is, fel sem nézve a telefonjából.
-1, ez nekünk szólt, vagy a telefonodnak? 2, most ettél, mielőtt elindultunk. - néz a barátjára a kreolbőrű fiú.
-1, nektek, 2, és ezt mit számít? - néz fel végre a telefonjából, de amikor meglátja a két lányt, ijedten kezdi keresni a harmadikat is a szemével, és egy kicsit megnyugszik, amikor nem látja a teremben.
-Thulisa! - lép a nő elé, megkerülve bandatársait, így az ajtóból takarásba kerül - Ez nem mondhatod komolyan! Erről nem volt szó!
-Niall? - kérdezi a nő valódi meglepettséggel a hangjában
-Hol van Jenny? - néz a két lányra, nem foglalkozva a mentor kérdésével.

-Lement a büfébe, de mi a baj? - válaszol kérdésére Blair, ugyanis Elena teljesen ledöbbent attól, ahogy a fiú viselkedik. Nem érti. Vajon miért viselkedik így, a kedvenc bandájának egyik tagja? És miért keresi Jennyt? Vajon ismeri? És ha igen, akkor miért ilyen ideges?
-Én azt hiszem, haza megyek.
-Mi a baj Niall? - teszi barátja vállára kezét Liam, és teszi fel a mindenki által érdekes kérdést, hátha neki válaszol.
-Semmi. De én most haza me... - kezdi el ismételni saját magát, de nem tudja befejezni, ugyanis hirtelen kivágódik a terem ajtaja, és belép rajta a harmadik lány, és puffogva kezdi elpanaszolni a problémáját.
-Ilyen nincs, megint az a vén banya van, én éhe... itt meg mi a fene van? - hangja a döbbent csöndbe úgy, hasít, mint villám a tiszta égen.
-Megbeszélése van velük. Hát nem szuper? - kérdezi az előbbi döbbenetét levetve izgatottan a Momsem-lány.
-Nem, nem az! - csattan fel a még mindig az ajtóban álló lány, és abba a tudatban van, h az az egy bandatag nincs a teremben, hiszen nem látja, viszont a fiú tökéletesen látja a lányt - Majd szóljatok, ha elmentek - fordul meg és lép egyet, de még visszafordul - Ja, és Elena! felejtsd el, h én ezekkel fogok énekelni! - mondja bunkón, és a döbbent fiúkra mutat, majd kilép az ajtón, és a döbbent, értetlen arcok egymást fürkészve azon gondolkodnak, h vajon jelen pillanatban mit is kéne mondaniuk. Végül a göndör fiú az, aki legelőször megtöri a csendet, ami már szinte fojtogat mindenkit.
-A szép lánynak mi baja?
-Fogalmunk sincs... - mondja szinte sokkos állapotban Blair, az alatt a pár hét, hónap alatt, amióta ismeri a lányt, sok oldalát megismerte, de így, ilyennek még soha nem látta. Mellette a megbántott lány, szipog egyet. - Jaaj Elena - öleli meg - Tudod, h nem így akarta mondani. - próbálja meg vigasztalni, miközben a kreolbőrű fiú észrevétlenül kimegy az ajtón.
Megbabonázva gondol vissza a lányra, kirohanása ellenére is. Elindul a folyosón, amikor nyílik mögötte az ajtó. Meg fordul, és a könnyes szemű Niallel találja szembe magát. A szőke fiú csak kikerüli, és elindul a lépcső felé.
-Niall! Hé, Niall! Állj már meg! Mi a baj? - fut a fiú után....

:'[

Baj van....

Az történt, h ma palacsinta sütés közben szépen megégettem a tenyerem. Elég nehéz így gépelni, de próbálkozom. A héten mindenképpen hozok nektek részt, mert jövőhéten táborban leszek, és ott úgy tudom, h nincs wifi, szal még telórol se tudnék hozni nektek részt... De valahogy megpróbálok még a héten hozni nektek, ígérem. Addig is puszi  xx

Előszó

Halihó mindenki!
Ez még nem az első fejezet, csak egy kis előszó, és nem is a megszokott módon, hanem ilyen mondatok. Na jó, ennek így nem sok értelme volt. Szóval ilyen párbeszédekből kivett mondatok, amiből elég sok mindenre rá lehet jönni. Legalább is szerintem. Jó olvasást.

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.

Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”~Hamia Linda



2009. október vége

-Turbékoló galambocskáim! Haza kéne menni.

-Meglepetés!!

-Hol van apa?

-Boldog szülinapot.

-Énekelj nekünk valamit.

-Szeretlek.

-Megjöttem.

-A munkád fontosabb, mint mi! 

-Apád Karambolozott.

-Nyugodj meg szerelmem.

-Miért nem veszed fel a telefonod?

-Nagyon sajnálom, de most nem érek rá.

-Vihar van a paradicsomban?

-Hogy tehetted ezt? Gyűlöllek Niall James Horan!