~1. fejezet Felejtsd el....!

Na halihóóó! Visszajöttem a táborból, és a kezem is meg gyógyult, úgyh itt is a rész :]]

“A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.” ~Amby Burfoot



"... -Hülyének néznek titeket az emberek - nevetek Victoriaval a két jómadáron. 
-Nem tévednek nagyot - vágja rá barátom, és visszatér előző tevékenységéhez, h a nemlétező pisztolyukkal  lőjenek egymásra Matt-el.
Amint kiérünk a mozi épületéből, megcsap a hűvös ősz esti szél és kiráz a hideg.
-Tessék - teríti rám pulóverét barátom, és egy puszit nyom az arcomra.
-Köszönöm - fordulok felé és adok egy puszit a szájára - de te így nem fogsz fázni?
-Nem - mosolyog rám, és megcsókol
-Turbékoló galambocskáim! Haza kéne menni - rontja el a pillanatot Vic
-Örülnél, h Matt legalább egy kicsit is romantikusabb lenne.
-Kikérem magamnak, igenis romantikus vagyok - karolja át barátnője vállát az említette fiú
-Egy párhuzamos univerzumban talán - folyik bele a beszélgetésbe barátom is
-Naaaa. Le lehet rólam szállni
-Senki sincs rajtad - válaszoljuk egyszerre, majd kézen fogva indulunk haza.
Az ajtóban már ketten állunk - Vic és Matt még az előző utcánál leszakadtak, h a fiú haza kísérje barátnőjét - , amíg az ajtót próbálom kinyitni, ami valljuk be, sötétben nem olyan egyszerű.
Aztán, mikor végre sikerül, megkönnyebbülve dobom le magamról a táskámat és a cipőmet.
-Nem jössz? - kérdezem kíváncsian a még mindig az ajtóban szobrozó fiút.
-De, csak... mindegy. Menjünk - lép be a lakásba, és leveszi a cipőjét. Megfogja a kezem, majd a nappali ajtajában  megáll és felém fordul. Kíváncsian emelem rá a tekintetem.
-Éhes vagyok - néz rám nagy szemekkel, én pedig csak megmosolygom kijelentését, hiszen a mozi előtt vacsoráztunk, a film alatt pedig megevett egy nagy adag popkornt.
-Tudod, h hol a konyha, érezd otthon magad - mondom fej rázva, majd a nappaliba tapogatózva felkapcsolom a lámpát.
-Meglepetés !!! - kiáltja vagy 40 ember abban a pillanatban, h a villany feloltódik...."




-Jenny! - ront be a szobámba Bí, mint egy őrült - Kelj fel! Thulisa le fogja tépni  a fejünket, mert kb. 5 perce a próbateremben kéne lennünk, te meg még mindig itt fekszel!
-Hagyjál - fordulok a másik oldalamra, és húzom a fejemre a takaróm - Olyan szépet álmodtam.
-Leszarom! - mondja, majd egy adag hideg víz landol a nyakamban
-Bazdmeg! - ugrok fel abban a pillanatban
-Na látod, megy ez. Puszi - és már csak hűlt helyét látom.

Gyorsan felöltözöm,  megszárítom a hajam, fogat mostok, és már indulok is le a konyhába Marta-hoz abban a reményben, h csinál nekem szendvicset.
-Jó reggelt Marta - vetem át egyik kezem a vállán
-Neked is Jenny. Na mi van?  Semmi nyafi, h korán van, fáradt vagy, és a többi?
-Ma max azért nyafogok, h nem lett meg a szép vége az álmomnak. De am jó napom van, ugyanis rá fogom venni, a lányokat, h v Ed Sheeranel, vagy Cher-el énekeljünk. O-o. Elfelejtettem tegnap este felhívni Chert. Imádkozz az életemért.
-Meglesz. És tessék, a reggelid. - ad a kezembe egy zacskót, amiben ha jól látom, 4 db szendvics van.
-Köszönöm, de, hogy fogom én kibírni ezzel ebédig? - kérdezem - Még csak 7 óra.
-Jajj istenkém menj már, mert a lányok már a kocsiban vannak. Jut eszembe, mikorra is kell odaérnetek?
-Öhmm - nézek a nemlétező karórámra - Kb. 15 perc-el ez elöttre, úgyh rohanok. Szia Marta, köszi a szendvicseket- köszönök el sietősen, magamra kapom a kabátomat, majd kirohanok a házból, és bevágódok a kocsiba.
-Éééés Jenny megjött. És ha jól látom, akkor diétára fogták, ugyanis ma csak 4 szendviccsel kezdi a napot. - magyaráz Bí a telefonjának
-Hagyjál már - mondom, már teli szájjal, mert közben neki keztem a reggelimnek.
-Na igen. Nem túl sok illem szorult abba a cuki kis fejecskéjébe - simogatja meg a fejem Elena és az egyik szendvicsért nyúl, de én rá csapok a kezére.
-Meg ne próbáld - mondom miután lenyeltem a falatot, és gyilkos pillantással jutalmazom.
-Össze ne vesszetek egy szendvicsen
-Nem fogunk főnök - szalutálunk mosolyogva, mikor megcsörren a telefonom.
-És most elköszönök, ugyanis telefonon keresztül fogják leszedni a fejem. - mondom a kamerába, amikor meglátom, h ki is a hívom. - Szia Cher - köszönök bele a készülékbe.
-Istenem, csak annyit kértem, h csörgess meg, ha haza értél.
-Bocsi, csak tök fárad voltam, és még Elena is leszívta az agyam, h kb. 30.000jére mondta el, h milyen viccesek az 1D-s videónaplók, és hogy menyire szereti őket  - mondom szem forgatva a mondat második felét.
-Hé! - vág hasba az említett lány, mire fájdalmasan felnyögtem.
-Hallom van társaságod. Nem is zavarlak tovább. Szia Jen - köszön el a vonal másik végén Cher
-Szia Cher - köszönök el én is, majd letesszük a telefont, én meg neki kezdek a következő szendvicsemnek is.
-Jennyfer Walker Hölgyeim és Uraim, Jennyfer Walker! A mi kedvenc énekes/rapper bandatagunk, aki az evésen, alváson és a saját magát tükörben bámuláson kívül, szinte semmit sem csinál.
-Ez nem igaz - nyelem le az utolsó falatot is.
-Igen tudjuk.De úgy látom, h megérkeztünk, úgyh mi most el is köszönünk, és ne feledjétek a kérdéseket, a ma esti videónaplóhoz. Sziasztok! - integetünk Bí szövege végén, majd kinyomja a kamerát, és a videót felrakja a netre.
Gyorsan kiszálltunk, be sprinteltünk az épületbe, fel a másodikra, majd be a próba terembe, ahol Thulisa szúrós pillantásokat vetett ránk
-Meg sem lepődöm, h elkéstetek.
-Hát igen, hozzá kell szokni. Louisnak is eltartott egy ideig, amig megtanulta, h a megbeszélt időpont után legalább negyed órával érjen ide. - válaszoljuk, miközben lepakoljuk a cuccainkat.
-Jenny. Már megint miért nincs rajtad az a szerencsétlen szemüveg? - néz rám könyörgő(?) arcal Thulisa.
-De ha egyszer látok, anélkül is
-Khm. - kezd el krákogni Elena, mire kérdőn nézünk rá -Este is olyan jól láttál, h neki mentél az ajtónak.
-Tényleg? - néz rám Thulsa.
-Ugorjunk egy sort. - mondom zavartam.
-Most az egyszer megúsztad. Eldöntöttétek, h ki legyen a vendég énekes, akivel énekelni szeretnétek?
-Nem igazán sikerült még dűlőre jutnunk.
-Ki kire gondolt?
Elmondjuk az ötleteinket, majd úgy fél óra veszekedés után, Thulisa megelégeli.
-Nekem 5 percen belül, dolgom van. Max 10 perc. Ha addig nem döntitek el, én fogok választani, de nem biztos, h a ti ötleteitek közül.
-Oké.
-Éhes vagyok. - mondom
-Édes istenem fél órája burkoltál be 4 szendvicset. - mondja hitetlenkedve Elena
-Mikor nem vagy éhes? - teszi fel a költi kérdést Bí
-Most  vérig sértettél.- teszem drámaian a szívemre a kezem - Lementem a büfébe, hátha Melody, van ott és nem az a banya.
-Mert?
-Ha a banya van, ő nem a nekem kaját, és éhen maradok.
-Komolyan, h fér beléd ennyi kaja. Tök pici vagy, és annyit eszel, mint egy 100 kilós díjbirkózó férfi. - mondja Elena nagy szemekkel.
-Egyáltalán nem vagyok pici. 164 centi vagyok, és az tök átlagos.
-Az átlagos alja, és különben is te vagy a legkisebb a bandában. - teszi hozzá Bí.
-Na jó, lányok. Te menj le a büfébe, ti meg hajátok békén - mutogat Thulisa. Szegény nő. Tök jó fej, de mi már az első élő show előtt kihúztuk nála a gyufát. Azóta kicsit szigorúbb velünk. Főleg most, h Louisnak el kellett utaznia, és ő lett ideiglenesen a mentorunk.
-Oké - válaszoljuk kórusban, én pedig kilépek az ajtón, és elindulok a büfébe.

~

-Milyen dolgod lesz? Már ha szabad megkérdezni. - kérdezi a Pretty Liar's egyik énekesnője pót-mentoruktól, amikor barátnője után becsukódik az ajtó. 

-Megbeszélés -vigyorog.
-Kivel:
-Majd meglátjátok. - kacsintott a banda 2/3 -ára, majd nyílik az ajtó.
-Komolyan az 1D-vel lesz megbeszélésed? - kérdezi Elena meglepően nyugodtan, de hitetlenkedve.
-Nyugi Elena, ne kezdj el sikítani - kezdi el csitítani barátnőjét Blair, mire a 4 fiú, aki már benn van a szobában, csak mosolyog
-Nem állt szándékomban, de oké - néz a lányra Elena.
-Éhes vagyok. - lép be a szobába kicsit megkésve a fiúbanda 5. tagja is, fel sem nézve a telefonjából.
-1, ez nekünk szólt, vagy a telefonodnak? 2, most ettél, mielőtt elindultunk. - néz a barátjára a kreolbőrű fiú.
-1, nektek, 2, és ezt mit számít? - néz fel végre a telefonjából, de amikor meglátja a két lányt, ijedten kezdi keresni a harmadikat is a szemével, és egy kicsit megnyugszik, amikor nem látja a teremben.
-Thulisa! - lép a nő elé, megkerülve bandatársait, így az ajtóból takarásba kerül - Ez nem mondhatod komolyan! Erről nem volt szó!
-Niall? - kérdezi a nő valódi meglepettséggel a hangjában
-Hol van Jenny? - néz a két lányra, nem foglalkozva a mentor kérdésével.

-Lement a büfébe, de mi a baj? - válaszol kérdésére Blair, ugyanis Elena teljesen ledöbbent attól, ahogy a fiú viselkedik. Nem érti. Vajon miért viselkedik így, a kedvenc bandájának egyik tagja? És miért keresi Jennyt? Vajon ismeri? És ha igen, akkor miért ilyen ideges?
-Én azt hiszem, haza megyek.
-Mi a baj Niall? - teszi barátja vállára kezét Liam, és teszi fel a mindenki által érdekes kérdést, hátha neki válaszol.
-Semmi. De én most haza me... - kezdi el ismételni saját magát, de nem tudja befejezni, ugyanis hirtelen kivágódik a terem ajtaja, és belép rajta a harmadik lány, és puffogva kezdi elpanaszolni a problémáját.
-Ilyen nincs, megint az a vén banya van, én éhe... itt meg mi a fene van? - hangja a döbbent csöndbe úgy, hasít, mint villám a tiszta égen.
-Megbeszélése van velük. Hát nem szuper? - kérdezi az előbbi döbbenetét levetve izgatottan a Momsem-lány.
-Nem, nem az! - csattan fel a még mindig az ajtóban álló lány, és abba a tudatban van, h az az egy bandatag nincs a teremben, hiszen nem látja, viszont a fiú tökéletesen látja a lányt - Majd szóljatok, ha elmentek - fordul meg és lép egyet, de még visszafordul - Ja, és Elena! felejtsd el, h én ezekkel fogok énekelni! - mondja bunkón, és a döbbent fiúkra mutat, majd kilép az ajtón, és a döbbent, értetlen arcok egymást fürkészve azon gondolkodnak, h vajon jelen pillanatban mit is kéne mondaniuk. Végül a göndör fiú az, aki legelőször megtöri a csendet, ami már szinte fojtogat mindenkit.
-A szép lánynak mi baja?
-Fogalmunk sincs... - mondja szinte sokkos állapotban Blair, az alatt a pár hét, hónap alatt, amióta ismeri a lányt, sok oldalát megismerte, de így, ilyennek még soha nem látta. Mellette a megbántott lány, szipog egyet. - Jaaj Elena - öleli meg - Tudod, h nem így akarta mondani. - próbálja meg vigasztalni, miközben a kreolbőrű fiú észrevétlenül kimegy az ajtón.
Megbabonázva gondol vissza a lányra, kirohanása ellenére is. Elindul a folyosón, amikor nyílik mögötte az ajtó. Meg fordul, és a könnyes szemű Niallel találja szembe magát. A szőke fiú csak kikerüli, és elindul a lépcső felé.
-Niall! Hé, Niall! Állj már meg! Mi a baj? - fut a fiú után....